• Gondolatok

    Vándorló könnycsepp

    Ködös és szomorú a mai reggel. Állapítom meg a gőzölgő kávém felett kitekintve az ablakon. A reggeli kávézásaim közben a közösségi oldalak tartalmát szoktam görgetni unottan, akárcsak most. Kicsit olyan mintha valami világmegváltó dolgot remélnék az egész rítustól, vagy valamit, ami majd jókedvre derít a napomon. Vagy csak unott időtöltés lenne a kávé mellé? Mindegy. A közelgő eseményeket görgetve feltűnik egy régi arc, ami ugyan régi, de mégis úgy él bennem mintha új lenne. Még emlékszem élénken az utolsó párbeszédünkre is:

    – Boldog lennél, ha Ő veled lenne? Kérdeztem…
    – Nem hiszem. Nem tudnám érzelmileg kezelni a helyzetet és meghalna bennem az őrültség, elmúlna a fájdalom, ami lehetővé teszi, hogy megváltoztassam a világot.
    – Akkor, mit szeretnél tőle?
    – Egyszerűen csak két lépés távolságot, ezer helyett.

    Vajon sikerült közelebb kerülnie hozzá és ezáltal tőlem távolabb? Beérte a két lépés távolsággal vagy beáldozta őrültségét a szívük közti pár centiért? Miközben ezen gondolkozom, egy könnycsepp vándorol végig az arcomon és megáll az állam élénél. Úgy mintha tanácstalan lenne, hogy most ugorjon a mélybe, a halálba vagy inkább forduljon vissza oda, ahonnan elindult. A következő pillanatban már remeg az állam és potyognak róla könnyeim és halk zihálásom jelzi, hogy valami nagyon fáj, valami tép belülről. Haláltusám közben jön a felismerés; igen, szeretem és még mindig szeretem őt.

  • Gondolatok

    Másvilág

    Képzeljetek el egy világot, ami benned van és másolata annak, amiben fizikálisan élsz. Ráadásul ugyanazokkal a szereplőkkel, akik körülvesznek. Viszont más a történet, a sztori. Az elméd színesebbé is teszi ezt a világot és nincs határ. Ebben a világban simán elférnek egymás mellett a sárkányok és a több méteres robotok. Mezoamerikai faluban gyógyítasz gyermeket, ahol az anya pár ehető növény gyökerét hozza hálából, mert más tulajdona nincs… Vagy egy kilencvenes években született ember klónjaként 3042-ben, ahol a tested 67%-a nanotechnológiából áll küzdesz a világvége ellen speciális katonaként. De lehet, hogy csak egy ismerőssel élsz meg olyan pillanatokat, amik a valóságban talán nem történhetnek meg.

    A valóvilág eseményei szövik ennek a világnak és a benne rejlő történetek szálait. Bevallom, sokszor menekülök oda, pár perces mosolyért vagy meghitt pillanatért, pedig nagyon sok történet a valóságban is megélhető lehetne. De nem minden rajtam múlik. Kell hozzá a világ és benne a szeretteim, ismerőseim, mint a főszereplők. Bárcsak megvalósulnának ezek a történetek vagy akár kézen fogva mutathatnék meg egy színes, különleges világot.

    A kép sayu.go munkája.

  • Versek

    Holdam

    Holdam és templomom,
    bámészkodom is nagyon.
    Forró bor lett a cipőmön,
    gerincemet is tépi a bánat,
    hideg sem öli a vágyat,
    mit szívemben cipelek.
    Borom velem együtt kihűl,
    a város pihenni kényszerül,
    a langyos lé poharamban
    jó csúszdája lesz nikotinnak
    terheimmel hazafelé.
  • Versek

    Érted-Veled

    Érted meghalnék,
    haldoklóként pedig érted élnék,
    érted bármit, veled bármire,
    mióta tudom, hogy létezel,
    nem nézek rá senkire.
    
    Szívemnél vérzem,
    ha fáj neked valami messziről érzem,
    hagyom legyél bármikor bárkivel,
    mert igaz bennem a szeretet,
    ami éppen pusztít el.
  • Versek

    Por alatt

    A por alatt,
    a por alatti légyszaros 
    ragacsos réteg alatt,
    valahol ezek alatt mélyen
    az önbecsülés üressége
    és szeretethiány rétegei alatt,
    mélyen a bútor fa elemének
    kiszáradt sejtjei közt
    a lakkozás atomjai mellett megbújva,
    de megtaláltam magamat.
    Már nem is emlékeztem,
    hogy ilyen jó arc vagyok.
  • Versek

    A szörny

    Rettegek, talán rettegsz.
    Kényszer nem cselekszek, 
    de lehet, hogy mindketten
    a rettegésünk kényszerében
    nem cselekszünk.
    
    Agyalok, túlagyalok.
    Talán te is túlagyalsz.
    Talán engem is és
    talán úgy, mint én téged
    a némaság mögött.
    
    Talán mindketten szenvedünk.
    Lehet, hogy szörnyet nevelünk
    magunkban egymásról,
    és attól rettegünk.